27. rész Titok hátán titok

Lodo szemszöge

Már egy napja semmi hírt nem kaptam Mechi - től. Be akartam menni a bátyámhoz, de túl sok volt a forgatás és teljesen kifáradtam, Diego pedig rám parancsolt, hogy pihenjek. Épp a gyerekeket etettem meg, mikor csörgött a mobilom.

- Haló? - szóltam bele és kis híján az ájulás szélére kerültem, mikor meghallottam ki van a vonal túlsó végén.

- Itt az őrültek háza, Ruggero Pasquarelli vagyok, miben segíthetek? - válaszolt az idióta bátyám negédes hangon, mintha nem történt volna semmi sem. A kezem megállt a levegőben és összeszorítottam a számat.
- Pasquarelli te idióta, most szórakozol velem? Eddig mindenki halottnak titulált, te meg itt viccelődsz? Tudod mit, fordulj fel! - azzal dühösen lecsaptam a telefont. A gyerekek vadul pislogtak rám, én pedig kínomban elmosolyodtam. - Anya, most egy kicsit ideges az ütődött nagybátyátok miatt. Na menjünk le apához! - felkaptam őket és levittem őket Diego-hoz.
- Már megint ideges vagy? Ezúttal mi történt?
- Pasquarelli történt! Képzeld, úgy hívott fel az előbb, mintha mi sem történt volna!
- Várj csak, Ruggero magához tért?
- Ezt mondtam, nem? Most inkább vigyél a kórházba, hogy megfojthassam azt az idiótát!
- Hé, előtte talán szólnunk kéne az anyádéknak, biztos ők is be akarnak jönni. - felsóhajtottam és elkiáltottam magam.
- Anya, Jeremias a fiatok felébredt!
- Tessék? Ruggero tényleg felébredt? - jöttek ki a konyhából, én pedig felkaptam a táskámat és siettem ki a házból. Csak a kórházban akartam lenni, hogy megölhessem azt az idióta bátyámat. Diego futott utánam, majd hirtelen rántott rajtam egyet és magához ölelt.
- Ezt most miért csináltad?
- Mert azt szeretném, ha lehiggadnál végre! ha ilyen állapotban mész oda, még a végén olyan jelenetet rendezel, mint Mechi szokott.
- Igazad van, ne haragudj csak annyira mérges vagyok rá!
- Most inkább menjünk, rendben? - összekulcsolta a kezemet, majd anyámékkal és a gyerekekkel mentünk is a kórházba. Út közben a kicsiket lepasszoltuk Cande-nak, aztán mentünk tovább. Közben igyekeztem lenyugodni, hogy ne nyúzzam meg nagyon Ruggero-t, mikor ott leszünk. Mikor megérkeztünk, én előre mentem. Bent a szobában hallottam, hogy Mechi és a bátyám jókat nevetnek, ez pedig még jobban felhúzott.
- Nahát csak nem a földkerekség legszebb kishúga? - erre dühösen odasétáltam hozzá és megpofoztam.
- Te idióta, mindenki halálra aggódta magát miattad, te meg itt nevetgélsz? - erre ő nem szólt semmit csak magához ölelt, belőlem pedig előtört a sírás.
- Tényleg te vagy a világ legjobb kishúga. Ne sírj már, látod, hogy jól vagyok!
- Igen, de azt hittem nem fogod ezt épp bőrrel megúszni!
- Szerinted képes lettem volna egyedül hagyni Mechi-t? Képtelen lenne nevelni a gyerekeket! - erre elnevette magát, Mechi pedig csak dühösen karba tette a kezét.
- Bocsi, hogy megzavarjuk ezt a megható pillanatot, de egy kisbaba várja, hogy megismerhesse a szüleit! - jelent meg Facu egy kisbabával a karján. Odavitte hozzánk, majd Rugge-nak adta.
- Tényleg rám hasonlít a gyerek! - Mechi - vel összenéztünk majd megforgattuk a szemünket. Nem kell még egy Ruggero Pasquarelli a világra, épp elég nekünk ez az egy is.
- Na és mi lesz a neve? - kérdezte Diego és a karját átkulcsolta a derekamon.
- Tudom úgy volt, hogy Federico lesz a neve, de mit szólnál, ha a neve Matteo lenne? - Mechi szeme összeszűkült, mikor meghallotta ezt a nevet.
- Mégis miért? Hogy minden egyes nap emlékeztethess arra, hogy amiatt a nyamvadt sorozat miatt hagysz itt minket? Na azt már nem, inkább a halál! - elvette tőle a babát és kivonult a szobából.
- Hát úgy tűnik ez nem lesz egy könnyű menet! - sohajtott fel a bátyám és visszacsúszott fekvő pozícióba.
- Hé, nem akarlak titeket elkeseríteni, de ugye tudjátok, hogy ma van az a díjátadó? - jött be Alba a szobába, mire mindhárman felé néztünk.
- És ezt csak most mondod?
- Bocsi Lody, de őfelsége elvonta a figyelmemet! - mutatott rá Mechi-re, aki épp a kis Federico-t vagy Matteo-t ringatta.
- Jó de akkor most mégis mi lesz?
- Hát mi passzoljuk az átadót, mert Alba jelenleg túl érzékeny ahhoz, hogy el tudjon menni! - sóhajtott fel Facu mire Alba duzzogni kezdett.
- Ez nem is igaz!
- Dehogynem, az egyik percben még boldog vagy, a másikban pedig elsírod magad. Hidd el jobb ha nem megyünk el.
- Azt hiszem mi sem megyünk, tekintve, hogy az orvos megtiltotta, hogy stressz helyzetbe kerüljek és ha elmegyünk az újságírok tuti fel fogják hozni a Karol ügyet.
- De ugye tényleg nincs köztetek semmi?
- Persze, hogy nincs. Karol helyes csaj de túl fiatal hozzám és egyébként is, túlságosan szeretem Mechi-t, hogy ezt tegyem vele.
- Szerintem mi se megyünk. Valakinek le kell csillapítania Mechi-t és egyedül Lodo-ra hallgat. - szólt közbe a férjem, amivel maximálisan egyet értettem. Sajnos vagy nem sajnos, rám legalább hallgat.
- Akkor most mi lesz?
- Nekem van egy ötletem, csak adjatok egy percet! - előkaptam a mobilomat és tárcsáztam Damien-t. - Szia Lodo vagyok, tudunk most beszélni?
- Igen, de ti hol késtek? Sergio már nagyon ideges!
- Tudom és épp erről lenne szó. Nem tudnátok elmenni helyettünk arra a díjátadóra?
- De miért, mi történt?
- Ruggero felébredt és Mechi nagyon pipa rá, Alba meg a terhessége miatt nem mehet emberek közelébe, mert olyan lesz mint Mechi!
- Jó, felfogtam, akkor majd az átadó után megbeszéljük.
- Isteniek vagytok! - azzal fogtam és kinyomtam a mobilt. - Srácok, ez el van intézve. A többiek majd ott lesznek helyettünk is!
- ÉS addig mit csinálunk? - jött vissza Mechi is.
- Mit szólnátok, ha őszinték lennénk egymáshoz és elárulnánk a legféltettebb titkainkat? - vetette fel a bátyám.
- Ugye tudod, hogy azért titkok, hogy ne mondjuk el senkinek őket?
- Ugyan már Facu, hiszen elég régóta ismerjük már egymást, szóval ahhoz, hogy még bensőségesebb lehessen a kapcsolatunk, szükség van erre!
- Mióta vagy te Dr Phil? - húzta fel az orrát Mechi.
- Csak csináljuk! Majd én kezdem, ha ti túlságosan féltek!
- Ne, majd én. Ezt egyébként is el akartam már mondani neked, de eddig még nem mertem! - Diego felém fordult, nekem pedig összeszorult a gyomrom. - Tudod nem rég Angie elmondta, hogy hazudott nekem és a kis Diego valójában nem is az én fiam!
- És ezt csak most mondod?
- Az előbb mondtam, hogy nem tudtam, hogy mondjam el! Egyébként is, csak néhány napja tudtam meg!
- Mindegy, inkább hagyjuk, mielőtt még olyat mondok, amit meg fogok bánni! Ki a következő? - kérdeztem, mire a bátyám megköszörülte a torkát.
- Az a csók Karollal amiről az újságok cikkeztek, tényleg megtörtént! - Mechi arca olyan vörös lett, mint a rák. Az egyik kezét ökölbe szorította, én pedig már előre féltem, mi lesz ebből.
- Tessék? Te azt mondtad nekem, hogy nem érted miért hozták le azt a cikket! - kiabálta Mechi mire Rugge összerezzent.
- Igazából a producer találta ki, hogy nagyobb legyen ez az egész felhajtás. Először nem akartam, de erőszakoskodott és végül belementem.
- Tudod mit? Én most elmegyek és összetörök valamit, mert ha itt maradok a te fejed lesz összetörve Pasquarelli! - a kicsit Facu kezébe nyomtam és kiviharzott a szobából.
- Hihetetlen milyen elegánsan tud kiviharzani! Azt hiszem ezt meg kell tanulnom. Na jó Gambande, ki vele mi a titkod? - nézett Alba már eleve dühösen Facu-ra. Szerintem sejtette, hogy pillanatokon belül ő is szobán kívül lesz.
- Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy bele voltam esve egy csajba a középiskolában?
- Igen, ő volt az első szerelmed, de sose merted neki elmondani.
- Nos az a csaj Lodod volt! - Facu vigyorgott, Alba pedig csak vadul rebegtette a szempilláját.
- Szerintem baj van a hallásommal, mert mintha azt hallottam volna, hogy bele voltál esve Lodo-ba!
- Ezt is mondtam, édes. De hidd el ez már a múlt és...- Alba ökölbe szorított keze megindult Facu arca felé, majd egy centire megállt előtte.
- Mondj egy jó okot arra, hogy ne verjem be a képedet!
- Szeretlek? - Alba felállt, majd felrántott engem is és velem együtt megindult kifelé.
- Várj, most hová megyünk?
- Mindegy, csak el innen! - végül is, én sem akartam Diego közelében lenni a mostani után. Elmentünk megkeresni Mechi-t és a büfében rá is találtunk.
- Leülhetünk? - kérdeztem és válasz nélkül leültünk mellé.
- Hát úgy tűnik ez nem a mi napunk csajok! Melyikőjüket nyírjuk ki először? Szerintem Pasquarelli érdemli meg a legjobban, hogy vele kezdjük!
- Azért Diego is megérdemelné azt az ütést, méghozzá elég keményen! - erre Alba elsírta magát.
- De én nem akarom, hogy Facu csodaszép arcának baja essen!
- Igaza van, én sem tudom utálni őket! - felálltam, majd Mechi is követte a példámat és visszamentünk a szobába, ott azonban egy teremtett lélek sem volt.
- Ezek eltűntek! - jelentette ki Mechi.
- Na és most mégis mi lesz?
- Halljátok ezt a zenét? - csillantak fel a szemeim. Elkezdtem futni a hang irányába, a lányok pedig követtek. El is jutottunk a kórház halljába, ahol Diego és a bátyám egy gitárral, Facu pedig két dobverővel a kezében álldogált és mikor megláttak minket, rögtön énekelni kezdtek.

Miattad úgy érzem

Ez a mennyország 

És a földön nincs még egy olyan, mint te

A tiéd vagyok ezért

Könyörgök, kérlek baby

Nincs szükségem másra csak rád

Mindhárman beleadtak apait-anyait és közben egy percre sem vették le a szemünket rólunk. Végül Rugge odalépett Mechi-hez és egy szál rózsával letérdelt elé.

Újra érezlek

A szélbe kiáltom a nevedet

Te vagy a paradicsom

Mindig itt leszek neked

Nincs másra szükségem csak rád

Mechi elvette tőle a rózsát és elmosolyodott. Az ott várakozók hatalmas tapssal jutalmazták a fiúkat, Alba pedig rögtön rávetette magát Facu-ra.

- Sajnálom oké? Nem kellett volna így felhúznom magam, csak hát mégis olyan rossz volt, hogy épp a legjobb barátnőm tetszett meg neked.

- Tudom Albita, de az már nagyon régen volt és már lezártam magamban. Egyébként is, te várod Facu Juniort vagy nem?

- Az Facundo Gambande Junior, de igazad van, tényleg én leszek az anyja! - Mechi még mindig csak mosolyogva álldogált, Rugge pedig igyekezett kicsikarni belőle valamit.

- Tudod átgondoltam a dolgokat és talán nem is lenne rossz, ha Matteo lenne a baba neve. Szerintem illeni fog hozzá.

- Vagy, mi lenne, ha Matteo Federico Pasquarelli lenne a neve? Így nem kell lemondanod a Federico névről sem!

- Igazad van, tetszik ez a név! - jó volt látni, hogy szent a béke köztük és egy apró titok sem tud közéjük állni. Sóhajtottam, majd elindultam kifelé, de egy kar visszahúzott.

- Még mindig haragszol rám?

- Sose tudnék rád haragudni, ezt te is tudod, de el kellett volna mondanod Diego!

- Tudom és sajnálom, de láttam így is mennyire össze vagy zuhanva Ruggero meg a próbák miatt és nem akartam, hogy még ezt is a nyakadba zúdítani. Egyébként megmondtam Angie-nek, hogy attól, hogy nem az én gyerekem, az nem jelenti azt, hogy kevésbé fogom őt szeretni, de csak akkor fogok vele találkozni, ha ő nincs ott a közelben!

- Ez kedves tőled. Mármint, hogy ennek ellenére is gondoskodni akarsz róla. Tényleg, mi van ezzel a dallal? Még soha nem hallottam.
- Igazából nem most akartuk előadni, de szerettünk volna meglepni titeket. Sergio megkért minket, hogy írjunk egy dalt nektek lányoknak és ezt hoztuk össze.
- Úgy érted, hogy közösen?
- Igen, Jorge, Samu és Damien is benne volt, szóval összedolgoztunk.
- Boldog vagyok, hogy ennyire jóban vagytok. Most inkább menjünk haza, mert van egy olyan érzésem, hogy Cande hamarosan keresni fog! - elmosolyodtam, majd hazamentünk.