28.rész(Cande szülinapja+a baleset)

Lodo szemszöge

Szerencsére a bátyám állapota rohamosan javult, így elég hamar elhagyhatta a kórházat. Végül, ahogy Mechi-vel megbeszélték a a kicsi neve Matteo lett, ami szerintem nagyon is illik hozzá. Lassan a forgatásokat is befejezzük, szóval nem sokáig maradhatunk már együtt. Persze az biztos, hogy a Cande-Alba-Facu hármassal tartani fogom a kapcsolatot, de mi lesz a többiekkel? Hiszen mindenki más elfoglaltságot talál majd magának és így nem lesz időnk egymásra. Ha már itt tartunk, lassan nekem is el kellene döntenem, mihez kezdek a sorozat és az utolsó turné után. Ma igazán különleges nap van. Cande ma lesz 24 éves, szóval egy nagy bulival fogjuk megünnepelni. Természetesen az egész szervezkedés Cande háta mögött zajlott. A srácokkal megbeszéltük, hogy Alba, Facu és Samu előre mennek, hogy megnézzék minden készen van-e már az esti bulihoz. Mivel Mechi nem hagyott békén, így megígértem neki, hogy elkísérem őt Rugge-hoz, aki épp az új sorozatára készül. Persze hiába mondtam neki, hogy a bátyámnak nem lesz ideje foglalkozni vele, ő ezt valamiért meg se hallottam. Jó, el kell fogadnom, hogy Mechi rettentő féltékeny, ha a bátyámról van szó, ezt már rengetegszer bizonyította. Ott volt például az én helyzetem. Mikor még új voltam és nem tudtunk a testvéri viszonyról, Mechi simán azt hitte, rányomultam a pasijára. Most pedig jobb híján Karol Sevilla-n köszörüli a nyelvét, akit még csak nem is ismer. Elég neki az, hogy Rugge csókolózni fog vele, méghozzá jó párszor a sorozatban. Remélem a bátyám felkészült arra, ami az elkövetkezendő hónapokban várni fog rá.
- Lodovica siess már, így sosem fogunk odaérni! - toporzékolt Mechi az ajtóban és elég ijesztő képet vágott.
- Elárulnád mégis minek kell nekünk odamennünk?
- Meg akarom figyelni a bátyádat, nehogy még egyszer megismétlődjön az a múltkori kis csókocska Sevilla-val!
- De Ruggero már elmondta, hogy az a csók nem jelentett neki semmit.
- Na persze és szerinted én ezt elhiszem? Siessünk már! - elkapta a csuklómat és szó szerint kirángatott a házból. Igazán kedves tőle mondhatom. A kocsiban a kis Francesca és Matteo is bent voltak, én pedig már előre féltem attól, mégis mihez akar most kezdeni velük Mechi.

- Őket miért hoztad el? - kérdeztem halkan, a gyerekek ugyanis épp aludtak.

- Először is, mert a dada most nem ér rá, másodszor meg jobb ha Sevilla látja, hogy Ruggero családos ember, szóval esélye sincs nála.

- De hát mit akarhatna Ruggero egy 15 éves kislánytól mond?

- Ő semmit. De a mai fiatalok annyira nyomulósak tudnak lenni. Az egyik pillanatban még teszik neked a szépet, aztán a következőben meg bumm! Jól hátba szúrnak.

- Úgy beszélsz mintha már elmúltál volna negyven. Egyébként nem mehetnénk már? Tudod, hogy ma van Cande szülinapja én pedig nem akarom cserben hagyni a barátnőmet! - Mechi pufogott még egy sort de végül csak elindultunk. Út közben felhívtam Albát, hogy megkérdezzem mennyit haladtak az előkészületekkel. Szerencsére már csak a zenét kell intézniük, illetve persze mi is kellünk oda. Mire a beszélgetés végére értünk, Mechi és én meg is érkeztünk a forgatás helyszínére.

- Show time kedvesem! - Mechi szinte kirobbant a kocsiból, majd miután a kezembe nyomta az unokahúgomat, ő pedig felvette Matteot, határozott léptekkel megindult a helyszínre. A helyszín azonban kordonokkal volt elkerítve, hogy biztosan ne zavarhassa senki sem a forgatást. Mechi ezzel mit sem törődve átrobogott és engem is rángatott magával. Épp a legrosszabbkor értünk oda, ugyanis pont egy csókjelenetet vettek fel a bátyám és Karol között. Amint Mechi látta, hogy Ruggero és az a kislány megcsókolják egymást, robbant is a bomba.

- Ruggero Pasquarelli, mégis mi a fenét művelsz?! - csattant fel a barátnőm és szó szerint becsörtetett a jelenet kellő közepébe.

- Mercedes, te meg mi a fenét művelsz itt? Nem látod, hogy épp forgatunk? - sziszegte a bátyám, de Mechit ez egyáltalán nem hatotta meg.

- Szerinted ez engem érdekel? Ha még egyszer megcsókolod ezt a lányt felejts el engem! - Szegény Karol csak kapkodta a fejét közöttük. Szerintem még sosem látott ilyet. Milyen szerencsés!

- Unom már, hogy állandóan problémázol valami miatt. Nem lehetne csak egyszer, hogy normálisan viselkedj?

- Majd mindjárt megmutatom neked mi a normális! Te pedig édesem, jobban tennéd, ha nem álmodoznál arról, hogy Ruggero valaha is a tied lesz, világos? - a második mondatot már Karolnak címezte, nem éppen kedves stílusban. A lány azonban mintha a holdon járt volna. Ezt először nagyon furcsálltam, de pillanatokkal később rájöttem az okára, mikor bambán rávigyorgott Mechire.

- El sem hiszem, hogy végre találkozhattam veled! - olyan izgatott volt, mint egy bezsongott ötéves, aki épp most kapta meg álmai barbie babáját. Én legalábbis pont így örültem neki.

- Parancsolsz?

- A legnagyobb rajongód vagyok, miattad kezdtem el én is színészkedni! - Karol úgy vigyorgott, mint azok az őrültek a kaszabolós horrorfilmekben(amiket én nyilván nem nézek) Mechi fejében viszont azonnal felkapcsolódott a villanykörte.

- Szóval a rajongóm vagy mi? - ő is elővette, az "olyan vagyok mint egy megszállott"mosolyát és így vizslatták egymást egy darabig. Rugge és én pedig értetlen fejjel bámultuk őket arra várva, hogy történjen végre valami.

- Igen és tényleg alig hiszem el, hogy találkozhattam veled!

- Ezt teljesen megértem, hisz tökéletes vagyok. De mondok neked valamit: Ruggero az enyém, világos?

- Megtarthatod, egyébként is pocsékul csókol! 

- Hé! - vágta be a hisztit a bátyám, de senki sem figyelt rá.

- Bocs Ruggero tényleg, de túl vén vagy hozzám! - Karol csak megrántotta a vállat, én pedig igyekeztem elfojtani a belőlem előtörő nevetést.

- Na jó picinyem, bár az ízlésed a példaképek terén dicséretes, de még egyszer meg ne halljam, hogy így beszélsz a gyerekeim apjáról, világos? - legalább a bátyám is eszébe jutott neki a végére. Szerencsére sikerült befejezniük a jelenetet, de Mechi azért meresztgette párszor a szemét. Miután befejezték a jelenetet, megindultunk a kocsi felé. Ekkor pedig szemtanúja lehettem a bátyám első igazi kiborulásának. Ruggero gyengéden elkapta Mechi karját és maga felé fordította.

- Ide figyelj Mercedes! Utoljára tűrtem el tőled ezt a hisztit! Ha legközelebb idejössz és botrányt csinálsz, nem csak, hogy nem veszlek el, de a gyerekeinken kívül nem lesz semmi más köztünk, megértetted? - Mechi először meg sem tudott mukkani, de aztán könnyes szemekkel a kocsihoz futott, majd becsapta maga után az ajtót. Ruggero idegesen felsóhajtott és a homlokára csapott.

- Még sosem láttam így kiakadni! - néztem szomorúan a bátyámra, mire ő csak megrázta a fejét.

- Várj itt, mindjárt elintézem! - átadta nekem Francescát is, majd Mechi után ment és ő is beszállt a kocsiba. Én ott maradtam és figyeltem, ahogyan Ruggero gyengéden simogatja Mechi arcát, aki erre bűntudatos tekintettel bólogat párat, majd a bátyám vállába fúrja az arcát, ő pedig egy puszit nyom a feje tetejére. Nem tudtam nem elmosolyodni ezen a jeleneten. Ők az egyetlen olyan pár az ismerőseim között, akik veszekedhetnek akármennyit, sosem szakadnak el egymástól teljesen. És ezt komolyan mondom. Nagyon sok mindent átéltem már velük, magasságokat és mélységeket is, szóval biztosan állíthatom, hogy tényleg egymásnak lettek teremtve. Végül én is beültem hozzájuk a gyerekekkel, majd indultunk is hozzánk. Megbeszéltük, ha elkészültünk, nálunk találkozunk és egy kocsival megyünk a buli helyszínére. Így időt és pénzt is megspórolunk. A gyerekekre addig majd a nagyszüleik vigyáznak, feltéve ha Mechi hajlandó anyámékra hagyni a két gyereket. Tudniillik eléggé hozzánőttek, így szinte ki se ereszti a kezei közül, főleg a kis Matteót nem. De ez pontosan rá vall, szóval már meg sem lepődök rajta. Miután elköszöntem a bátyáméktól, bementem a házba és fáradtan dőltem a kanapéra.

- Drágám, végre már, hogy megjöttél! Mi tartott ilyen sokáig? - ült le mellém Diego és egy puszit nyomott az arcomra.

- Hosszú és fárasztó sztori.

- Ki vele, mit művelt már megint az imádott sógornőd?

- Ne is kérdezd. Kezdődött azzal, hogy egy igen kemény féltékenységi jelenetet rendezett le egy jelenet kellős közepén és azzal folytatódott, hogy megsértődött mikor Ruggero ultimátumot adott neki.

- A jó öreg Mechi, sosem változik! 

- Igazad van. Most viszont kezdjünk el készülődni, mert ha elkésünk évekig hallgathatom Candétól, hogy mindenki időben ott volt csak mi nem! - feltápászkodtam és elvonultam, hogy összerakjam magamat. Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után megszárítottam a hajam majd egy kicsit be is göndörítettem. Végül felvettem egy bokáig érő virágmintás ruhát, amit még Candétól kaptam az egyik születésnapomra és így csak nem másfél óra készülődés után végre késznek mondhattam magamat. A férjemnek ez nem tartott ennyi ideig. Egyszerű farmering volt rajta és bőrnadrág, amiben igazán szexin nézett ki. Közben anyu és Jeremias is megérkezett és át is vették tőlünk a gyerekeket. Szerencsére a bátyámék sem húzták sokáig az időt. Miután ők is leadták a gyerekeket, indulhattunk is a buli helyszínére. Az út egész csendesen telt legalábbis egy darabig. Aztán Mechi és a bátyám ismételten összevesztek valami apróságon, amivel alaposan felidegesítették Diegot.

- Fejezzétek már be! - kiáltott rájuk. Ez a pillanatnyi figyelmetlenség is elég volt ahhoz, hogy az autó rossz sávba forduljon. Láttam a velünk szemben sebesen száguldó kocsit, ami csak úgy dudált felénk.

- Vigyázzatok! - kiabáltam. Ez volt az utolsó mondat mely elhagyta a számat, mielőtt egy hatalmas csattanással belénk száguldott az a kocsi.... Ez volt minden. Egy csattanás és minden elsötétült körülöttünk.