23.rész A meglepetés vacsora és előzményei

Lodo szemszöge

A mai napom tök szuperül kezdődött. Kaptunk egy kis zsabadnapot Sergio - tól, vagyis nem kell munkába mennünk. Damien és Maca is átjöttek, hogy megünnepelhessük azt, hogy egy pár lettek. Én épp kávét főztem, ők addig a kicsiket szórakoztatták. Diego fogalmam sincs, hogy hol lehet ma még egyáltalán nem láttam. Nagyon gyanús ez nekem. Remélem nem fog sokáig titkolózni, és nem csinál semmi kellemetlen meglepetést sem.
- Annyira aranyosak remélem nekünk is lesznek majd ilyen édes gyerekeink - nézett Damien Maca felé.
- Nem hinném, hogy ez túl jó ötlet. Már így is áll a bál, Sergio meg tökre ki van akadva. Mivel a Peligrosamentes Bellas teljesen ki kellett írni a dallistából, ugyanis elég furcsán nézne ki két táncoló terhes csaj szűk ruhában.
- Igen szerelmem Lodonak igaza van. Még korai lenne erről tárgyalnunk.
- Egyébként meg Mechinek meg Ruggeronak kifejezetten jót tett a kisbaba, legalább nem veszekednek.
- Ruggero Pasquarelli hányszor mondtam már neked, hogy ne etesd cukorral a lányodat, mert mikor felnő olyan buta lesz mint a tök.
- Hé én is cukron nőttem fel, és mégse lettem tőle buta.
- Hát persze drágám tényleg nem vagy buta - léptek be a lakásba, én pedig a fejemet kezdtem el fogni.
- Mintha azt mondtad volna, hogy már nem veszekednek - súgta oda nekem Damien.
- Na jó először is megkérhetlek titeket, hogy halkabban veszekedjetek, mert a kicsik megijednek és sírni kezdenek. Másodszor mit kerestek ti itt?
- Hát unatkoztunk, és nem tudtunk mit csinálni, de úgy látom már van társaságod - a bátyám sietősen távozni akart, de Mechi megfogta az ingét és visszarántotta.
- Mi lenne, ha sétálnánk egyet? - vetette fel az ötletet Maca.
- Ez jó ötlet. hívnám Diegot is, de reggel óta a színét sem láttam. Szóval nem biztos, hogy jó ötlet.
- Hé mi láttuk ma a... - kezdett volna bele, de Mechi a szájára tapasztotta a kezét
- Hé mit akart mondani? - kérdeztem Mechit.
- Semmit a bátyád túl sokat képzelődik. Tudod, hogy túl sok cukorral etették kiskorában, vagy az is lehet, hogy mikor megszületett, az orvos nem a fejénél fogva vette őt ki, és nem nőtt be neki eléggé a feje - vetett egy haragos pillantást a bátyámra.
- Tudom, hogy valamit eltitkoltak előlem szóval ki vele!
- Hát Diego éppen...
- Pofa be Ruggero! - kiabáltak rá mind hárman, mire Ruggero igen csak összehúzta magát, és a hátam mögé futott.
- Védj meg mami! - sikított és elkezdte ráncigálni a pólómat.
- Vigyen el a fene Pasquarelli! - rántottam ki a kezéből a pólómat, és felvettem a táskámat.
- Srácok majd én vigyázok a kicsikre! - jelent meg anya, én pedig elrebegtem neki egy köszönöm öt, majd el is indultunk sétálni. Bevallom semmi kedvem nem volt hozzá. Éhes és fáradt is voltam, szívesen aludtam volna el ott helyben. Már a lábam is leszakadt, nem is értem, hogy Mechi 3 hónapos terhesen hogy bírja ezt.
- Srácok álljunk meg nagyon álmos vagyok.
- Akkor meg miért nem aludtál éjszaka? - kérdezte Maca és felvonta az egyik szemöldökét.
- Aludtam. Csak a kicsik két óránként felkeltek, mert éhesek voltak. Ha már itt tartunk nem eszünk valamit? Kilyukad a gyomrom az éhségtől.
- Nem eszünk Lodo vásárolni jöttünk és nem enni.
- Szerelmem ne legyünk ennyire gonoszak vegyünk neki egy fagyit legalább.
- Én is kérek fagyit - nyújtotta fel a kezét Ruggero vigyorogva, mire Mechi a vállára ütött.
- Te jobb ha meg sem szólsz Pasquarelli! Annyira éhenkórász vagy, hogy tegnap is a hűtőben aludtál, az egyik kezedben egy hamburgerrel, a másikban meg egy szelet tortával.
- De hát olyan finomak voltak. Meg különben is nekem nem baj, ha sokat eszek, mert magas vagyok így nem látszik meg.
- Én azért el tudnám képzelni Ruggerot kövéren - feleltem, és behunytam a szememet. A látvány azonban borzasztó volt össze is rezzentem tőle.
- Oké most én jövök - lökött arrébb a bátyám és ő is behunyta a szemét. Azonban nem telt bele 5 másodperc mikor kinyitotta  szemeit.
- Neee! Nem akarok így kinézni. Segíts rajtam! - bújt oda Mechi - hez mire mi felnevettünk.
- Hát persze, hogy segítek neked édes szívem ne aggódj - mondta Mechi majd folytattuk az utunkat. Én megkaptam a fagyimat és képeket is csináltunk, amikkel megörökítettük a napot

@LodoComello: Fagyi time@DamienLauretta

@DamienLauretta: Szépségek@LodoComello@MacaMiguel

@RuggePasquarelli: Testvéri szeretet. Vagy nem :D @LodoComello

Miután befejeztük a fénykép készítést,a srácok megkértek, hogy menjek be az épp velünk szemben lévő helyiségbe. Hasonlított egy étteremhez, de egy teremtett lélek sem volt ott. Én bementem, majd a többiek lekapcsoltak a villanyt és otthagytak egyedül. Én szörnyen megijedtem. Elég hamar bepánikolok, ez most sem volt másképp. Kiabáltam ahogy a torkomon kifért, hogy segítsenek már ki innen. Ekkor két kéz elkapta a derekamat, majd magához szorított.

- Drágám ne félj itt vagyok! - a férjem lágy hangja nagyon megnyugtató volt. Én szorosan csimpaszkodtam belé, ő pedig kihúzott engem a fényre.

- Diego olyan jó, hogy itt vagy úgy megijedtem.

- Én csak szerettem volna egy meglepetés vacsorát csinálni neked, de szokás szerint elszúrok mindent - lehajtotta a fejét, majd szomorúan elsétált. Én azonban nem hagytam neki, hogy  elmenjen és visszahúztam.

- Hé tudod, hogy nem kell fényűző vacsora. Nekem elég egy kis otthon töltött vacsora veled. Mert én ezzel is megelégszem, ameddig veled lehetek. Hidd el nincs szükségem semmi nagyra, nekem a szerelmed is bőven elég.

- Mondtam már neked, hogy egy igazi angyal vagy? - kérdezte tőlem.

- Igen de nem bánom mert mikor ezt mondod boldogság tölti el a szívemet - erre ő magához húzott és megcsókolt. Igaz, hogy a nap nem úgy alakult ahogy azt vártam, de a vége tökéletes lett.