16.rész A varázslatos esküvő

Lodo szemszöge

A mai nap, egy újabb fordulópont az életemben. Ma ugyanis újra hozzámegyek Diegohoz. persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy lesz anyakönyv vezető, meg tanúk, hanem végre templomi esküvőnk lesz. Igaz kicsit talán elkéstünk vele, de mivel az elmúlt néhány év nagyon húzós volt minden szempontból, ezért nem volt alkalom megtartani. De most, hogy végre minden probléma megoldódott végre szabaddá vált az út. Most a szobámban várom, hogy a barátnőim készen legyenek az előkészületemmel. Alba hajamat készíti elő, Cande pedig a sminkemet. A leendő sógornőm vagyis Mechi pedig próbált nyugtatni.

- Mi lesz ha elfeledkezik róla, és nem jön el - aggodalmaskodtam, a torkomban pedig egy óriási gombóc volt.

- Jaj, Lodo ne aggódj már ennyit. Különben is Diego örült a legjobban ennek az egésznek, szóval nem kell aggódnod.

- Igaza van Lodo, én is nagyon ideges voltam, mielőtt hozzámentem volna Samu - hoz, de ez rögtön megszűnt, mikor az oltárhoz sétáltam.

- Tudom lányok, de még így is nagyon félek. Nem bánjátok, ha most egy kicsit egyedül leszek? Muszáj, hogy kicsit kizárhassak mindent körülöttem.

- Persze, hogy nem baj addig megkeressük a srácokat - mindannyiuktól kaptam egy ölelést és kifáradtak a szobából. Miután teljesen egyedül maradtam, magamra öltöttem a fehér ruhámat. Belenéztem a tükörbe, és szinte hercegnőnek éreztem magamat. Már csak abban reménykedem, hogy a hercegem nem hagy majd cserben és el fog jönni értem. Vettem egy nagy levegőt majd az ágyamra ültem. Hirtelen kopogni kezdtek az ajtón.
- Lányok már meg mondtam, hogy egyedül akarok lenni - kiabáltam ki az ajtón.
- Pedig biztos, hogy most nagy szükséged lenne valakire, aki mosolyt csal az arcodra - a hang egy vékonyka selypítős kis hang volt. Viszont igaza volt. Tényleg nagy szükségem volt rá, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Felálltam és kinyitottam az ajtót.
- Hála az égnek, hogy itt vagy - mondtam és a bátyám karjaiba borultam. Ő olyan szorosan ölelt át engem, hogy azt hittem megfulladok, viszont kifejezetten jól is esett.
- Tudod, hogy ki nem hagynám ezt a mai napot húgicám. Úgy éreztem, hogy most szükséged van valakire, aki mosolyt csal az arcodra.
- Igen tényleg szükségem volt rá. Annyira ideges vagyok, hogy félek el fogok ájulni.
- Ne aggódj már annyit. Csodaszép vagy, ráadásul Diego már tűkön ül, hogy mikor láthat végre téged.
- Akkor tényleg eljött? - a szívemről, egy hatalmas nagy kő zúdult le.
- Már, hogy ne jött volna, hiszen egy esküvőn vőlegény is kell.
- Csak azt hittem, hogy megfeledkezett róla, én meg hiába várnám.
- Húgi egy paragép vagy. Egyébként szívesen kísértelek volna én az oltárhoz, de apa már lefoglalta ezt a szerepet. Ugye nem baj, hogy ő fog az oltárhoz kísérni?
- Nem ez egyáltalán nem baj. Én nagyon kedvelem őt, és remélem, hogy ő is engem.
- Bár ezt talán nem szabadna elmondanom, de apa azt mondta, hogy a lányaként tekint rád, ezért örömmel kísér majd téged. Tudom, hogy ez mégsem ugyanaz, és szívesebben mennél apukáddal, de sajnos ő nem tudta elintézni, hogy itt legyen - összeszorult a szívem. Nagyon fájt, hogy apa nem tudott itt lenni, mert nagy szükségem lett volna rá. Éreztem, hogy a szemeim megtelnek könnyekkel, ezért gyorsan Ruggero vállára hajtottam a fejemet. Ő még szorosabban ölelt át, és gyengéden megsimogatta a fejemet.
- Ne aggódj én itt vagyok melletted, és bár ez nem pótolhatja apukádat, én mindig meg foglak téged védeni, mert te vagy nekem a legfontosabb.
- Köszönöm, hogy itt vagy mellettem. Egy testvéremet már elveszítettem, de kaptam egy másikat, aki kicsit betöltötte az űrt amit éreztem - gyorsan elkezdtem megtörölni a szememet. Ruggero lekapta a zakóját és a hátamra terítette.
- Indulhatunk hercegnő? - kérdezte és felém nyújtotta a kezét.
- Indulhatunk - mosolyogtam és belekaroltam. Kinyitotta nekem az ajtót, és beszálltunk a kocsiba. Az út nem volt túl hosszú, mert a templom amit választottunk közel van a házhoz. Mikor megérkeztünk, Ruggero segített kiszállni, ahol Jeremias várt minket.
- Akkor én most itt hagylak titeket és szólok a vőlegénynek, hogy megérkeztél - ráma kacsintott, adott egy puszit és sietősen távozott. Én vettem egy mély lélegzetet, hogy kicsit lenyugodjak.
- Gyönyörű vagy, a lányok remek munkát végeztek.
- Köszönöm. Ruggero kicsit bánkódott, hogy nem ő kísér majd az oltárhoz, de megnyugtattam, hogy így se marad le semmiről.
- Remélem nem bánod, de szerettelek volna én odakísérni. Tudom, hogy nem vagyok az apád, de remélem, egyszer majd annak fogsz tekinteni.
- Már most az vagy Jeremias. Anya boldog veled, és én is az vagyok. Most először érzem azt, az idekerülésem óta, hogy van családom. Itt van nekem anya, lett egy bátyám, egy új apám férjem és gyerekeim egy szóval teljes lett az életem. és kicsit sem bánom azt, hogy te kísérsz az oltárhoz, hiszen olyan vagy nekem, mintha a második apám lennél. Szóval ne aggódj nem tekintek rád betolakodóként.
- Ennek igazán örülök, de szerintem ne várassuk meg őket - mondta és felém nyújtotta a kezét. Én belé karoltam, és ekkor kinyílt az ajtó. Candenak teljesen igaza volt. Ahogyan haladtam a sorok között, ahol a barátaim és a családom mind engem figyelt, minden kétség ami bennem volt elmúlt. Mikor Diego mellé léptem Jeremias átadott neki. Én rámosolyogtam, és most először öleltem át úgy, mint apát szoktam. Azt akartam, hogy érezze, hogy amit kint mondtam neki az igaz. Ezek után összekulcsoltam a kezemet a férjemével és végig hallgattuk a pap beszédét, aki a szerelem fontosságáról beszélt. Most mintha jobban megértettem volna azt, amit Diego mindig mondani szokott nekem: A mi szerelmünket senki sem tudja megakadályozni, mert mindennél erősebben él bennünk. Néhány pillanatra egymásra néztünk, és tisztán láttam azt a csillogást a szemében, amibe beleszerettem és amit mindig látok, ha vele vagyok. Már az elejétől kezdve vonzott hozzá valami. Az elején gyűlöltem őt, azért amit velem tett. De ő szépen lassan megmutatta ki is valójában. Akkor bizonyosodtam meg arról, hogy Diego más mint amilyennek az emberek látták, mikor képes volt őszintén bevallani nekem, hogy az elején ős is azt akarta, hogy eltűnjek. Akkor volt hozzám először őszinte, és annak ellenére, hogy fájt amit mondott mégis boldog voltam, hogy őszinte velem. Mikor a pap végzett a beszédével, Diego újra az ujjamra húzta a gyűrt, majd én is ugyanezt tettem. Közben lopva a barátnőimre néztem, akik boldogan kapaszkodtak a párjukba. Tini és Jorge újra együtt vannak, valamit Maca és Damien is kezd összemelegedni. Mindenki boldog volt körülöttem és nekem csak is ez számított. Miután én is felhúztam Diego ujjára a gyűrűt, már csak a csókunk volt hátra. Az arcunk lassan közeledett egymáshoz, mintha csak egy filmben lennénk. Miután az ajkaink összeértek mindenki tapsolt és éljenzett. A lányok odasereglettek hozzánk, hogy gratuláljanak. Én azonban először Jeremiast öleltem át, és valami olyasmit ejtettem ki a számon, amit még soha nem mondtam neki. talán ő maga is meglepődött a dolgon.
- Köszönöm apa! - zavaromban lehajtottam a fejemet, ő azonban magához ölelt. Talán most először éreztem ezt az érzést. Az is lehet, hogy mikor apa átölelt engem nem éreztem ennyire boldognak magamat. Mégis szörnyen hiányzott, hogy nem volt mellettem. Miután Diegoval begyűjtöttük a gratulációkat, itt volt az ideje, hogy a buli helyszínére menjünk. Most már Diego autójával mentünk.
- Boldog vagy? - kérdezte és felém szegezte a tekintetét.
- Még sosem voltam ennyire boldog. Mintha csak most házasodnánk össze először.
- Igen én is ezt érzem, olyan mintha csak most szerettünk volna egymásba.
- Boldog vagyok, hogy téged kaptalak az élettől Diego - rámosolyogtam, és ő is ugyanezt tette. Miután megérkeztünk a stúdióba, ahol a bulit tartottunk, a srácok már tűkön ülve vártak. Engem azonnal letámadtak a csajok, Diegot pedig a fiúk.
- Lody mikor dobod már el a csokrot? - kérdezte Alba és rám mosolygott.
- El akarod kapni, hátha Facu újból elvesz mi?
- Nem ez nem igazság - próbálta leplezni, hogy mennyire zavarba jött a válaszomtól, de eleget tettem a kérésének, és eldobtam a csokrot, amit végül Tini kapott el, Jorge pedig egyből a fejét fogta.
- Hát Blanco azt hiszem te leszel a következő - kiáltottam oda neki.
- Szerintem Rugge biztosan beelőz, ahogy Mechit ismerem.
- Ha ha nagyon vicces vagy Jorge igazán - mondta Mechi az arca pedig vörös volt a dühtől. Én csak nevetni tudtam az egészen. Már éppen elindultam, hogy felvágjuk Diegoval a tortát, amikor Ruggero lépett fel a színpadra.
- Heló mindenki! Először is gratulálok húgi, és sógor az esküvőtökhöz. Tudom, hogy általában az első az apa lánya tánc lenne, de mivel sajnos Lodo papája nem tudott eljönni ezért ezt szeretném átugorni. A dalt amit most szeretnék elénekelni a húgom inspirálta. Remélem tetszeni fog - vette egy mély levegőt és belekezdett a dalba. Nagyon izgatott voltam, hogy pont én inspiráltam őt.

Az vagyok ami vagyok

Nézlek és várlak

Adj nekem egy kevés békét

Magamban megtalállak

Szeretném érezni mi van azon túl

Éreztem, hogy a testem kezd elgyengülni. A kezemben tartott csokor kicsúszott a kezemből, és a földre esett. Erre mindenki felfigyelt. Anya is csak némán hallgatta Ruggerot. A dal ugyanis teljesen megegyezik azzal a versel, amit a nővérem a halála előtt írt. Amikor ezt a bátyám szájából hallotta, egyszerre éreztem fájdalmat és örömöt. Senki sem volt hajlandó a családban elolvasni a verset, mert ez volt a nővérem utolsó írása. Apa el akarta égetni, de anya nem engedte neki. Lassan a színpadhoz sétáltam, és a dal végeztével zokogva borultam a bátyám karjaiba. Őt ugyanúgy meghatotta ez az egész. Talán nem is érezte, hogy ez milyen sokat jelent nekem és anyának. Azt hiszem azt elmondhatom, hogy ez volt életem legcsodásabb napja. lett egy új apám, és a bátyámmal is közelebb kerültünk egymáshoz.