10.rész- Baráti balhé

Lodo szemszöge.

Már majdnem kilenc hónap telt el azóta, hogy a kórház rabja lettem. A bátyámnak és az én szőke hajú barátnőmnek Mechink megszületett a kislánya, akit az én kedvemért Francesca-nak neveztek el. Sajnos csak egyszer láthattam őt, mert az orvos szerinte, egy fertőzéstől is visszaeshetek, az pedig végzetes is lehet, az állapotomat nézve. A férjem az egyetlen, aki bejöhet hozzám. Az egyetlen jó dolog, ebben az egész helyzetben az Diego. A délelőttöket, a kicsikkel tölti, hogy ne legyenek egyedül, mert a többik a forgatás miatt, nem tudnak vigyázni rájuk. Persze nekem is ugyanúgy meg kell tanulnom a szövegemet, és gyakorolnom is kell, de Sergio azt mondta, ne erőltessem meg magamat. Csak annyit gyakoroljak, amennyi jól esik. Közben elkezdtem egy új dalt írni, amit a férjem inspirált. Szeretném minél előbb meg is mutatni neki. Lassan ébredezni kezdtem. Mikor kinyitottam a szememet, csak Jeremias volt ott velem.

- Ugye nem ment már el Diego?- kérdeztem tőle.

- De egy órája ment el, be kellett mennie, mert hívták. Anyád azt mondta, hogy hozzak be neked reggelit, hogy ne maradj éhen.

- Ez kedves tőled és tőle is, de ha csak ránézek a kajára, émelyegni kezdek.

- Ugyan már, ha nem eszel sosem fogsz meggyógyulni.

- Szerintem meg ha eszek, ha nem akkor se gyógyulok meg.

- De igen meg fogsz, viszont kezdje l készülődni, mert a srácokhoz mész forgatásra.

-  Az orvos azt mondta nem mehetek el innen.

- Diego beszélt vele és meggyőzte, de most már nyomás készülődni. Én gyors üzemmódba kapcsoltam, felkötöttem a hajat(mármint ami maradt belőle), és elindultunk. Nagyon rendes volt Jeremiastól, hogy bevitt a stúdióba. A srácok nagy örömömre, mind ott voltak.

- Barátnőm, már úgy hiányoztál!- Ölelgettek meg engem a lányok.

- Ti is nagyon hiányoztatok már nekem- A szemeimmel végig a férjemet kerestem, azonban ő nem volt sehol. Nagyon elkeseredtem, hogy ő az egyetlen, aki nem köszönt nekem, ekkor azonban kellemes jázmin illatot kezdtem érezni. Megfordultam, és megláttam a férjemet, ahogy a kezében egy csokrot szorongat. Én semmit sem szólva, a karjai közé bújtam.

- Drágám, ha tudnád mennyire  örülök, hogy legalább ezen a napon itt vagy velünk.

- Ugye ezt a virágot nekem vetted?

- Igen persze, hogy neked mert szerettelek volna meglepni téged- erre az arcunk elkezdett közeledni, majd egy csókban forrtak össze az ajkaink. Annyira jó érzés volt, újra velük lenni és velük nevetni.

- Na jó Lody Sergio azt mondta, hogy csak annyira jöhetsz ide, hogy felvegyünk veled egy klipet, az egyik számodhoz- ecsetelte Mechi.

- Melyik számhoz kell a klip?

- A Mi amor pende de un hilo-hoz- vágott közbe Alba. Én elhelyezkedtem a színpadon és végre neki láthattunk a dalhoz.

" Va cambiar toda la realidad
Mas alla del cielo
Sigues siendo tu
Y despacio me voy dando cuenta que
No me va a alcanzar
(No me va a alcanzar)"
Miközben énekeltem, észrevetettem, hogy Alba és Facu először a kamerán kezdtek el vitatkozni, majd Facu dühösen elkezdett kifelé indulni, de ekkor elesett a kábelekben, ami azt eredményezte, hogy egy szörnyű fülsiketítő hang költözött a fejembe. Sikítottam egyet, és elkezdtem a fejemet fogni.
- Drágám jól vagy nem esett bajod?- kérdezte Diego és meg akart simogatni, én azonban csalódott ábrázattal néztem Facura és elszaladtam. Nem számított, hogy hova csak el akartam rejtőzni. Az öltözőbe siettem, majd magamra zártam azt. Nekidőltem az ajtónak és zokogni kezdtem. Nem tudom mi fájt jobban: Az, hogy kis híján megsüketültem, vagy az hogy Facu tönkretette az egész napomat. A fejemet a lábamra döntve pihentem, ám ez nem tartott sokáig, mikor Cande dübörögni kezdett az ajtón.
- Lodo nyisd már ki, bent van a ruhám és szeretném felvenni- Én kinyiottam neki az ajtót, ő pedig besétált.
- Tudtam, hogy ezzel a trükkel, majd elérem, hogy kigyere végre, már csak én vagyok itt és senki más.
- Biztos, hogy nincs rajtunk kívül más?
- Persze hogy nincsen senki más- erre én kisétáltam az öltözőből és a színpadhoz mentem.
- Na most, hogy kettesben vagyunk, elénekelnéd nekem a La historiat?
- Rendben van, de csak azért mer ilyen szépen megkértél- Felmentem a színpadra és énekelni kezdtem.
Ha van szerelem, meg tudjuk írni a történetünket
Ma már az emberek, hisznek abban amit éreznek
Ha van szerelem, az esőben táncolsz velem
Kiálts, ha van szerelem

Amire végképp nem számítottam, hogy a dal közepén feltűnt Facu, és együtt táncoltunk a dalra. Tökéletesen utánozta minden lépésemet, mintha tükrök lettünk volna. Alba pedig mindezt felvette egy kamerával, vagyis készen lett a klip. Persze kiderült, hogy Facu ötlete volt az egész, aki a felvétel után bocsánatot is kért.
- Figyelj Lodo, nem szándékosan csináltam ezt, te vagy a legjobb barátom.
- Te is nekem Facu
- Akkor ez azt jelenti, hogy megbocsátasz nekem?
- Igen, de legközelebb inkább a másik irányba menj- nevettem el magam, majd megöleltük egymást. Nekem vissza kellett mennem a kórházba, a férjem pedig nagy örömmel furikázott el odáig. Miután megérkeztünk, bementünk a termembe és az ágyra ültünk.
- Drágám, ha tudnád milyen fantasztikus voltál. Csak úgy ragyogtál a színpadon.
- z édes tőle. Figyelj elkezdtem írni egy dalt, amit a szerelmünk ihletett.
- Alig várom, hogy halljam- nyújtotta felém a gitárt, én pedig játszani kezdtem rajta a dalt.

Szívemben a dal megmarad nekem,

újra átélem örök hangjait,

s ha szól az ének, álmodom a világot veled.

Ha álom volt, mit tőled kaptam, ébrednem kell, azt hiszem.

Miután befejeztem, az éneklést, Diego kicsit közelebb jött hozzám.

- Fantasztikus ez a dal, de mit szólnál hozzá, ha a dal többi részét közösen írnánk meg?

- Ez csodálatos ötlet- mondtam és a fejemet az ölébe hajtva, lassan elnyomott az álom.