13.rész Bárcsak ne szeretnélek"

Lodo szemszöge.

Két hét telt el, az esküvő óta. Nem győztem bocsánatot kérni, a vörös hajú barátnőmtől, amiért nem voltam ott az esküvőjén. Szerencsére nem haragudott meg, amiért rettentő hálás vagyok. A Diegoval eltöltött napjaim csodálatosak voltak. De ami a legnagyszerűbb hír, hogy már sokkal jobban vagyok. Az orvos azt mondta, holnap ki fognak engedni, de néha vissza kell majd járnom. Ennél szuperebb hírt nem is kaphattam volna. Alig várom, hogy elmondhassam Diegonak is.Fogtam a fésűmet és párszor végighúztam a hajamon. Mondanom sem kell, jó néhány hajszálat hullajtottam a földre. Kicsi kisminkeltem magamat, és úgy vártam Diegot. Már egy órát vártam, de csak nem érkezett meg. Helyette viszont, az én imádni valóan fekete hajú barátnőm Alba érkezett meg.
- Csajszi, örülök, hogy jobban vagy remélem minél hamarabb kiengednek téged.
- Holnap végre eljön ez a nap, és újra veletek lehetek.
- Már holnap kiengednek? Ennyire jobban vagy?
- Igen sokkal jobban érzem magamat. na és mi van veletek?
- Hát, az a helyzet, hogy voltam orvosnál és azt mondta, nem biztos, hogy lehet majd gyerekem.
- Mi az, hogy nem lehet gyereketek. Pedig Facu és te már nagyon szeretnétek, nem igaz?
- Nagyon féle, hogy ez igaz lesz és Facu nem fog emiatt szeretni.
- Alba ne legyél ennyire pesszimista. Biztos vagyok benne, hogy Facu megérti.
- De mi van, ha emiatt ,ár nem fogom érdekelni. Félek Lodo, nagyon félek.
- Ugyan már Alba, hagyd abba ezt most rögtön - kiáltottam rá, és keresztbe tettem a kezeimet. Erre Alba sírása, kezdett alább hagyni, mire magamhoz öleltem. Szegény lány nagyon sok mindenen ment már keresztül. Hiszen alig egy hónapja rabolta el Facu dühödt exe, most meg ez az egész baba ügy. Megkértem Albat, hogy hozzon nekem egy pohár vizet, addig én felhívtam Facut.
- Szia Lodo történt valami?
- Ide tudnál jönni a kórházba? Albaról van szó.
- Mi történt vele? Rosszul lett? Ugye nem komoly?
- Ne aggódj már ennyit, te idióta, csak gyere ide most! - utasítottam, mire letette a telefont. Remélem ide jön és nem fog patáliát csapni. Igaz, hogy jobban vagyok, de attól még szükségem van a pihenésre. Mire Alba visszaért, Facu már ott is volt.
- Drágám te mit keresel itt? Nézett Alba Facura, majd rám és összeszűkült a szeme.
- Lodo hívott, de mi  baj? Történt valami?
- Azt hiszem én inkább itt hagylak titeket - Fogtam magam kisétáltam a szobából, de fél füllel, az ajtóra tapadtam.
- Tudod Facu az a helyzet, hogy ma voltam az orvosnál és ő azt mondta, hogy nem biztos, hogy teherbe tudok majd esni.
- Alba figyelj, ez már száz százalékos?
- Nem még nincsenek meg az eredmények.
- Akkor meg miért parázol? Semmi okod sincs rá, mert én tudom, hogy úgysem lesz semmi komoly.
- Ne haragudj, hogy csak úgy ide kellett jönnöd feleslegesen.
- Ugyan már, a feleségem vagy, természetes, hogy minden apróságra ugorni fogok - Alba szájra mosolyra húzódott. Jó volt látni ilyen boldognak. Facu és ő jól kiegészítik egymást. Remélem örökké együtt maradnak és boldogok lesznek. Biztos vagyok benne, hogy Albanak és neki sok gyerekük fog majd születni. Kicsit megkopogtattam az ajtót, hogy bemehetek e már. Elhúzódtak egymástól és Alba arcán egy halvány vörös pír jelent meg, mintha zavarban lenne. Mintha nem ismerne annyira, hogy tudja végig ott álltam az ajtónál. Halkan bementem, becsuktam az ajtót és ráültem az ágyra. Facu és Alba lassan elköszöntek tőlem, én pedig ismételten egyedül maradtam, már megint. Néha igazán kiszöknék innen, hogy a többiekkel lehessek. Szerencsére, holnap kiengednek és vége a szenvedésemnek. alig várom, hogy megjöhessen Diego és elmondhassam neki a jó hírt. Az órák, csak úgy teltek, de nem történt semmi. Már azt gondoltam, hogy valami komoly volt a baj, ezért ki akartam menni a szobából, de egy magas öltönyös pasi megállított.
- Mit akar maga? - kérdezte és elkezdtem ágaskodni, hogy egy magas legyek vele.
- Sajnálom, de a férje azt mondta, hogy ne engedjem ki magát, nehogy valami baja legyen.
- Hol van most Diego? - kérdeztem tőle és felemeltem a hangomat, mire az n drága férjem is megérkezett végre. Én természetesen azonnal neki estem.
- Elárulnád, miért nem engedsz ki innen?
- Mert nem vagy jól, és nem akarom, hogy bajod essen.
- Ezért bezársz ide, mint valami halálos beteget. Ilyen helyzetekben azt kívánom, Bárcsak ne szeretnélek. - láttam, hogy az arca eltorzul, és elkapta a karomat. Szörnyen megijedtem, mert még sosem viselkedett így Diego.
- Eressz el, ez fáj. Holnap kiengednek innen te idióta, de amint ez megtörténik, az első dolgom lesz az, hogy elváljak tőled! - kilöktem őt az ajtón, és bevágtam előtte. Zokogva hajtottam a fejemet az ölembe. Most tört össze minden reményem, hogy valaha boldog lehessek.