" Azért lettél a barátnőm, mert te mindenben támogattál. Ha volt valami apró - cseprő problémám, te máris szaladtál és segítettél nekem. Neked köszönhetően vagyok ma az aki vagyok. Köszönöm, hogy a barátnőm vagy és maradsz is mindörökre".... (Cande)Lodo szemszöge.
Szerencsére a tegnap esti rosszullétemnek, nem volt következménye. Az orvos szerint, csak rosszul reagáltam a gyógyszerre. Szerencsére, ez sem árnyékolta be a mai napot. Ugyanis ma Cande és Samu összeházasodnak. Nagy megkönnyebbülésemre, kaptam kimenőt, hogy én is részt vehessek az eseményen. A lányokkal, már nagyban készülődünk. Én csinálom Cande haját és sminkjét. Mivel tudom, hogy nem szereti a nagy cicomát, ezért csak begöndörítettem a haját, a fejére helyeztem a fejdíszét, és hajlakkot fújtam a hajára. Felé nyújtottam a tükröt, hogy ő is megtekinthesse a végeredményt.
- Te vagy a legjobb, annyira szép lettem - vigyorgott, és magához ölelt.
- A barátnőmért mindent - mosolyodtam el, mikor elkezdtem szédülni ezért inkább leültem az ágyra.
- Lodo minden rendben? - kérdezte Cande és mellém ült.
- Csak kicsit megszédültem, ne aggódj már jobban vagyok.
- Biztos, hogy ne tartsuk meg a kórházban az esküvőt? Még mindig beszélhetünk a kórház igazgatójával.
- Ugyan már, tökéletesen jól vagyok, ne aggódj bár azt azért sajnálom, hogy a buli után rögtön vissza kell ide jönnünk.
- Diego biztos, hogy kivesz nektek egy szobát valamelyik hotelben, hogy egy kicsit szerelmeskedjetek.
- Candelaria Molfese, azonnal töröld ki a ilyen gondolataidat, mert ha Samu megtudja iszonyat dühös lesz.
- Tudom, de ezt még vele is meg kell beszélnem. Szeretném ha tudna róla, és nem érezné azt, hogy csak azért fogadtam el, mert sajnálom őt - Kicsit furcsa volt ezt hallani. Nem gondoltam volna, hogy pont orvosnak kérték fel a férjemet. Kimentem az udvarra, ahol már nagy volt a sürgés forgás. Néhány órán belül el is kezdődik a szertartás. Leültem az egyik fa tövében, és hallgattam a szél susogását. Mivel már tél van, ezért elég hideg is volt, de a hó egyáltalán nem esett. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy egyedül én voltam ott és senki más. Egyedül kellett lennem, hogy megemésszem a hallottakat. Cande úgy ebszélt hozzám, mintha nem hinne abban, hogy meggyógyulok, mintha már csak pár hónapom lenne hátra az életemből. Szerintem Diego is ezt gondolta, mert biztos vagyok benne, hogy el akarja fogadni azt az állást. Az, hogy előtte velem is meg akarja beszélni, csak egy ürügy, hogy elrejtse a félelmét. Tudom, hogy legbelül ugyanúgy retteg az egésztől, mint mindenki más. Az elmúlt néhány napban úgy kezeltek, mint egy porcelán babát. Nm mernek hozzámérni, nehogy elkapjak valami fertőzést. A gyerekeimet sem láttam, már egy jó ideje és már borzasztóan hiányoznak. Elegem van abból, hogy úgy tekintenek rám, mint egy haldokló emberre, akinek már nincs sok hátra az életből. Én igenis meg akarom gyógyulni! Már egy jó ideje ültem ott, mikor két kéz karolta át a vállaimat. Anélkül, hogy megfordultam volna, a kezemet keresztül fontam a karján és szorosan hozzábújtam.
- Drágám, miért ülsz itt egyedül? A többiek már nagyon aggódtak miattad.
- Nem kell aggódni, meg vagyok én egyedül is. Elegem van, hogy úgy kezeltek, mintha már meghaltam volna. Ennyire nehéz teljesíteni a kérésemet? Csak annyit kértem, hogy kezeljetek úgy mintha nem lennék beteg, erre ti pont az ellenkezőjét csináljátok - Nem bírtam tovább és sírva elfutottam. Nem akartam cserben hagyni a barátnőmet az esküvője napján, de muszáj volt levegőhöz jussak. Elmentem sétálni, hogy kitisztíthassam a fejemet. Egy óra múlva visszatértem, de úgy döntöttem csak távolból nézem meg a szertartást. Láttam, hogy Cande fülig érő mosollyal, lépdel Samu felé, majd mikor meglátta Diego mellett az üres helyet, ahol nekem kellett volna üljek, láttam, hogy az arca elkomorul. A pap elmondta a szokásos beszédét, majd mikor Samu elkezdte mondani a sajátját, láttam, hogy Cande észrevett és egy apró mosolyt küldött felém. Én visszamosolyogtam rá, és megfordultam, hogy a többiek ne vegyenek észre. Az esküvő után fogtam magam, és elmentem abba a parkba, ahol az első csókomat kaptam Diego-tól. Mindig elfog a nosztalgia, ha idejövök. Csak itt tudok igazán felszabadulni. Visszagondoltam arra, hogy miken mentünk együtt keresztül. Amikor hozzámentem feleségül, a gyermekeink születéséig, minden kellemes emlék újra feléledt bennem. Az egyik fa mögött, észrevettem, egy fekete bőrdzsekis alakot, a szám pedig mosolyra húzódott. Odaszaladtam a fához, ahol a férjem már várt, egy nagy csokor jázminnal.
- Te, hogy kerülsz ide? Nem kellene az esküvőn lenned?
- A barátnőd megígértette velem, hogy megkereslek és visszaviszlek neki. Csak a gond az, hogy nem vagyok túlságosan jófiú, szóval inkább elrabollak.
- És elárulnád, hogy mégis hogyan tervezed ezt?
- Mondjuk ezzel itt, pár lépést balra lépett, és a férjem mögött egy fekete motor állt.
- Azt hiszem, ez meg fog felelni.
- Kisasszony előállt a hintója - meghajolt előttem és segített felülni. Miután ős is ugyanezt tette, beindította a motort, és már nem volt megállás. Nem tudom, hogy hová fogunk tartani, de ameddig Diego mellett lehetek, az élet mindig izgalmakkal teli lesz.
- Te vagy a legjobb, annyira szép lettem - vigyorgott, és magához ölelt.
- A barátnőmért mindent - mosolyodtam el, mikor elkezdtem szédülni ezért inkább leültem az ágyra.
- Lodo minden rendben? - kérdezte Cande és mellém ült.
- Csak kicsit megszédültem, ne aggódj már jobban vagyok.
- Biztos, hogy ne tartsuk meg a kórházban az esküvőt? Még mindig beszélhetünk a kórház igazgatójával.- Ugyan már, tökéletesen jól vagyok, ne aggódj bár azt azért sajnálom, hogy a buli után rögtön vissza kell ide jönnünk.
- Diego biztos, hogy kivesz nektek egy szobát valamelyik hotelben, hogy egy kicsit szerelmeskedjetek.
- Candelaria Molfese, azonnal töröld ki a ilyen gondolataidat, mert ha Samu megtudja iszonyat dühös lesz.
- Azért lettél a barátnőm, mert te mindenben támogattál. Ha volt valami apró - cseprő problémám, te máris szaladtál és segítettél nekem. Neked köszönhetően vagyok ma az aki vagyok. Köszönöm, hogy a barátnőm vagy és maradsz is mindörökre - ahogy hallgattam a barátnőm szavait, már éreztem, hogy nem fogom megállni sírás nélkül.Elvettem egy zsebkendőt az asztalról és elkezdtem letörölni a könnyeket az arcomról. Annyira meghatott amit Cande mondott nekem. Nem is sejtettem volna, hogy ennyit jelentek neki. Megigazítottam a sminkemet és felöltöztem. Egy kék ruhát vettem fel, egy ezüst magassarkúval. Megnéztem magamat a tükörben, és a többiek is szépen lassan megérkeztek. Mind egytől egyig nagyon szépek volt de Mechi ruháját muszáj volt leszólnom.
- Mechi esküvőre megyünk, miért vagy ilyen cuccban.
- Sógornő Cande azt mondta felvehetek bármit, úgy, hogy ne aggódj már!
- Nem idegeskedek - kimentem az ajtón, és hallottam, ahogy a fiúk beszélgettek. Kicsit közelebb mentem az ajtóhoz, hogy halhassam mit mondanak.
- Diego el kellene fogadnod azt az állást, ezzel még közelebb lennétek egymáshoz Lodoval. A hang Facu - tól jött, ez még inkább felkeltette a figyelmemet.
- Facunak igaza van, nem mindenkit vesznek fel orvos gyakornoknak a kórházba, úgy, hogy nem is tanultál soha orvoslást.
- Tudom, de ezt még vele is meg kell beszélnem. Szeretném ha tudna róla, és nem érezné azt, hogy csak azért fogadtam el, mert sajnálom őt - Kicsit furcsa volt ezt hallani. Nem gondoltam volna, hogy pont orvosnak kérték fel a férjemet. Kimentem az udvarra, ahol már nagy volt a sürgés forgás. Néhány órán belül el is kezdődik a szertartás. Leültem az egyik fa tövében, és hallgattam a szél susogását. Mivel már tél van, ezért elég hideg is volt, de a hó egyáltalán nem esett. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy egyedül én voltam ott és senki más. Egyedül kellett lennem, hogy megemésszem a hallottakat. Cande úgy ebszélt hozzám, mintha nem hinne abban, hogy meggyógyulok, mintha már csak pár hónapom lenne hátra az életemből. Szerintem Diego is ezt gondolta, mert biztos vagyok benne, hogy el akarja fogadni azt az állást. Az, hogy előtte velem is meg akarja beszélni, csak egy ürügy, hogy elrejtse a félelmét. Tudom, hogy legbelül ugyanúgy retteg az egésztől, mint mindenki más. Az elmúlt néhány napban úgy kezeltek, mint egy porcelán babát. Nm mernek hozzámérni, nehogy elkapjak valami fertőzést. A gyerekeimet sem láttam, már egy jó ideje és már borzasztóan hiányoznak. Elegem van abból, hogy úgy tekintenek rám, mint egy haldokló emberre, akinek már nincs sok hátra az életből. Én igenis meg akarom gyógyulni! Már egy jó ideje ültem ott, mikor két kéz karolta át a vállaimat. Anélkül, hogy megfordultam volna, a kezemet keresztül fontam a karján és szorosan hozzábújtam.- Drágám, miért ülsz itt egyedül? A többiek már nagyon aggódtak miattad.
- Nem kell aggódni, meg vagyok én egyedül is. Elegem van, hogy úgy kezeltek, mintha már meghaltam volna. Ennyire nehéz teljesíteni a kérésemet? Csak annyit kértem, hogy kezeljetek úgy mintha nem lennék beteg, erre ti pont az ellenkezőjét csináljátok - Nem bírtam tovább és sírva elfutottam. Nem akartam cserben hagyni a barátnőmet az esküvője napján, de muszáj volt levegőhöz jussak. Elmentem sétálni, hogy kitisztíthassam a fejemet. Egy óra múlva visszatértem, de úgy döntöttem csak távolból nézem meg a szertartást. Láttam, hogy Cande fülig érő mosollyal, lépdel Samu felé, majd mikor meglátta Diego mellett az üres helyet, ahol nekem kellett volna üljek, láttam, hogy az arca elkomorul. A pap elmondta a szokásos beszédét, majd mikor Samu elkezdte mondani a sajátját, láttam, hogy Cande észrevett és egy apró mosolyt küldött felém. Én visszamosolyogtam rá, és megfordultam, hogy a többiek ne vegyenek észre. Az esküvő után fogtam magam, és elmentem abba a parkba, ahol az első csókomat kaptam Diego-tól. Mindig elfog a nosztalgia, ha idejövök. Csak itt tudok igazán felszabadulni. Visszagondoltam arra, hogy miken mentünk együtt keresztül. Amikor hozzámentem feleségül, a gyermekeink születéséig, minden kellemes emlék újra feléledt bennem. Az egyik fa mögött, észrevettem, egy fekete bőrdzsekis alakot, a szám pedig mosolyra húzódott. Odaszaladtam a fához, ahol a férjem már várt, egy nagy csokor jázminnal.- Te, hogy kerülsz ide? Nem kellene az esküvőn lenned?
- A barátnőd megígértette velem, hogy megkereslek és visszaviszlek neki. Csak a gond az, hogy nem vagyok túlságosan jófiú, szóval inkább elrabollak.
- És elárulnád, hogy mégis hogyan tervezed ezt?
- Mondjuk ezzel itt, pár lépést balra lépett, és a férjem mögött egy fekete motor állt.
- Azt hiszem, ez meg fog felelni.
- Kisasszony előállt a hintója - meghajolt előttem és segített felülni. Miután ős is ugyanezt tette, beindította a motort, és már nem volt megállás. Nem tudom, hogy hová fogunk tartani, de ameddig Diego mellett lehetek, az élet mindig izgalmakkal teli lesz.
De jó hogy Cande és Samu is összeházasodik!Lassan mindenki megtalálja a boldogságot.És motorozni viszi Diego Lodot? Olyan romantikus!Én is nagyon szeretek motorozni.😉
VálaszTörlés