4.rész- Párizsi vallomás.

Lodo szemszöge.

Néhány nap telt el azóta, hogy be mertem vallani Diegonak mit tett velem Peter. Abból is látszik, hogy ő a legjobb ember a világon, hogy nem kereste meg Petert és verte le rajta azt, amit tett velem. Inkább próbált a kedvemre tenni, ami be is jött neki, hiszen már nem is foglalkoztam az egésszel. Damien meghívott minket a srácokkal együtt Párizsba. El tudjátok ezt hinni? A szerelem városába megyünk. Annyira várom már az utat. Természetesen azért is különleges lesz, mert ez az első közös családi utazásunk, hiszen anya Jeremias és a kicsik is eljönnek. Sőt, hogy még családiasabb legyen az utazás, anya barátnői Jade és Esmeralda is velünk jönnek, akik nem mellesleg Albi és Cande mamáik, így hozzám is közel állnak. Anya áthívta őket, hogy az utazás előtt tudjanak egy kicsit csacsogni. Én nem akartam zavarni őket, ezért a lépcsőről hallgatóztam.

- Clara a gyerek kérdést nem szabad erőltetni. Minél jobban erőltetitek, annál később esel teherbe. Hidd el, én is próbáltam ezt a férjemmel, de csak Cande sikerült több gyerekünk nem született- Esmeralda néni lágy hangja betöltötte a termet. Nem igazán hasonlítanak Candeval, ő inkább az apukájára hasonlít.

- Egyébként is, van már két gyereketek, minek akartok még többet?- kérdezte Jade.

- Ruggerot Jeremias nevelte  egyedül, Lodo pedig nem a vér szerinti lánya.

- Meg biztosan aggódsz Francisco miatt is, amiért a barátnője elvesztette a gyerekét nem?- kérdezte Esmeralda, mire összeszorult a gyomrom. Eszembe jutott, mikor velem történt meg ugyanez, és borzasztó érzés volt.

- Lányok ne beszéljünk erről, mert tudjátok, hogy Lodo azóta se tette túl magát ezen.

- Nem zavar anya, de komolyan- szóltam nekik és úgy tettem, mintha akkor jöttem volna le. Köszöntem, Jadenek és Esmeraldanak és leültem melléjük.

- Kicsim, Diego megjön és indulhatunk is.

- Igen remélem minél előbb, mert Mia már nagyon nyűgös, Rodrigito meg folyton csak aludna- nevettem el magamat. Próbáltam úgy tenni, mintha őszinte nevetés lenne, mégsem tudtam őket becsapni. Nagyon rosszul esett, hogy felhozták ezt a témát. Csak arra volt szükségem, hogy Diego átöleljen, és a fülembe súgja:" Minden rendben lesz, együtt megoldjuk kicsim" Ettől a mondattól, mindig megnyugszom és boldog leszek, de most Die se volt itt, mert még a srácokkal kellett beszélnie. Szerencsére megérkeztek a lányok, és elrángattak az anyukák köréből. Felmentünk a szobámba és elkezdtünk csomagolni
- Na és miről beszélgettek anyuék?- kérdezte tágra nyílt szemekkel Alba, mire nevetnem kellett.
- Csak tanácsokat adtak anyunak, hogy ne menjenek rá annyira a baba témára.
- Igen, de te emiatt nem lehetsz szomorú. Ki vele mi történt?- szólt rám Cande
- Anyud megemlítette, hogy Brenda elvesztette a gyerekét, nekem pedig erről eszembe jutott, mikor én jártam hasonló cipőben. Tudom hogy régen történt, de nekem ez  még akkor is nagyon fáj.
- Mi megértünk, és támogatunk téged barátnőm- mondta Alba és megöleltek. Annyira jó velük lenni. Ők azok akik a legjobban ismernek engem. Miután összecsomagoltunk, a férjem is megérkezett a lányok pedig megértették, hogy ideje a pasijaikkal lenniük nekik is. Én pedig odamentem a férjemhez, és a karjai közé bújtam.
- Drágám miért vagy szomorú?
- Már nem vagyok, mert te itt vagy mellettem.
- Még mindig fáj a bokád?
- Igen, de már nem annyira- Erre a férjem a karjába vett, az ágyra tett és elkezdte masszírozni a lábamat. Hihetetlen egy pasi, imád engem elkényeztetni.
- Na így sokkal jobb igaz?
- Igen tényleg sokkal jobb, imádsz engem elkényeztetni nem igaz?
- Még szép a feleségem vagy, megérdemled hiszen annyit fáradozol értem és a kicsikért is.

- Olyan jó, hogy te mellettem vagy. Na és a kicsik megnézted őket?
- Igen Mia Ruggero-val van, Rodrigito pedig húzza  lóbőrt.
- Ezt a nagybátyától örökölte- nevettem fel. Diegoval az életem 180 fokos fordulatot vett. Ő nem csak a férjem, hanem az egyetlen személy, akinek minden titkomat és félelmemet megoszthatom. Pontosan tudom, hogy ezer oka lenne, hogy elhagyjon de a szerelmünk törhetetlen marad. Die segített levinni a bőröndöt a nappaliban, megvártuk amíg anyáék is elkészülnek és már indultunk is a reptérre. Anya és Jeremias Ruggerot vitték magukkal, mivel Mechinek vissza kellett utaznia az apjához. Én Diegoval és a kicsikkel mentem. Mondanom sem kell, hogy az egész utat végig szunyálták. A repülőút, nagyon hosszú és fárasztó volt. Én Alba mellett ültem, Die pedig Facu mellett és nagyon susmogtak valamiről. Persze nekem, nem szándékozott beszélni róla. Miután megérkeztünk, kicsomagoltunk és elindultunk Damian szüleinek az otthonához. Most csak az apukája Nicolas volt otthon, aki egy igazán remek ember. Egy vállalatot irányít méghozzá teljesen egyedül. Damien nagyon büszke is rá ezért. Miután megebédeltünk, visszamentünk a hotelba, ahol megszálltunk. Diego megint eltűnt Facuval, én pedig dühöngtem egy kicsit. Nem értem mi lehet nekik ennyire fontos. Mikor beléptem a szobába, az orromat megcsapta a kellemes jázmin illat. A párnámra néztem és észrevettem, egy csodaszép jázmincsokrot. Láttam, hogy volt hozzá egy üzenet is. Fogtam és elolvastam.

"Köszönök neked mindent"

Damien

Nagyon aranyos volt tőle. De itt megálltam egy pillanatra. Nem én vagyok az egyetlen, akiben Damien megbízik. Ekkor jutott eszembe, hogy Maca és Jorge szobája pontosan az enyém mellett van. Biztosan neki akarta küldeni, csak véletlenül az én szobámba hozta. ezért úgy döntöttem át viszem és odaadom Macanak. Pechemre azonban találkoztam Jorgéval is.
- Szia Lodo nahát milyen szép e a csokor. Diego vette neked?
- Nem ezt Damien vette Macanak - suttogtam halkan.
- Hogy mondod? Minek vásárol az én barátnőmnek virágot ez az idióta!- Nagyon dühös volt, és elindult megkeresni Macat. Én persze rohantam utána. A hotel tánctermében meg is találtuk Macat.
- Elárulnád nekem, mióta vagy Damiennel ennyire jóban, hogy virágokat küldözget neked?
- Miről beszélsz? Damien sosem küldött nekem semmit.
- Hát pedig képzeld igenis küldött- mondta majd a kezemben lévő csokorra mutatott. Erre már Damien is megérkezett.
- Nocsak, nocsak itt van a másik jó madár. Elárulnád, hogy miért küldesz virágot a barátnőmnek?
- Én nem küldtem neki semmit.
- Tényleg, akkor mi az a csokor Lodo kezében?- kérdezte idegesen Jorge
- Azt a csokrot Lodonak küldtem, mert meg szerettem volna köszönni neki, amiért olyan kedves volt mindig velem. Maca a te barátnőd nem az enyém.
- Hoppá!- Elkezdtem vigyorogni, és vártam arra, hogy leüvöltsék a fejemet.
- Jorge inkább menj és nyugodj le, nekem amúgy is beszélnem kell Lodoval- Szólt rá a párjára Maca, erre a srácok elmentek.
- Maca ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
- Ugyan már, de bevallhatok neked valami nagyon fontosat?
- Igen persze, mond csak nyugodtan.
- Tudod örültem volna, ha Damien ezt a csokrot nekem küldte volna. Szeretem Jorgét, de még sosem küldött nekem virágot. Kicsit keserédes ez.
- Ugyan már Maca biztos meg fog ez változni, de nekem most mennem kell készülődni a vacsorára. Ott találkozunk- mondtam és visszamentem a szobába. Diego már készülődött és a kicsiket öltöztette.
- Ne segítsek kicsim?
- Ugyan már szerelmem, nem csinálhatsz mindent egyedül. Nekem is ki kell vennem a részemet, hogy ne fáradozz miattam.
- Tudod annyira jó, hogy napról napra jobb és nagylelkűbb vagy. Te vagy nekem a másik felem.
- Ugyan már. Sosem leszek olyan jó mint te, de szeretném ha büszke lennél rám.
- Ameddig ilyen alázatos és jó vagy, én mindig büszke leszek rád drágám- Erre megcsókoltuk egymást. Elindultunk a vacsora helyszínére, ahol mindenkinek meg volt a saját helye. Vacsora közben sokat beszélgettünk, a végén pedig képeket is csináltunk.

@CandeMolfese: Párizsban már havazik@AlbitaNavarro

@DiegoDomínguez: Tündéremmel@LodoComello

A vacsora végeztével, elmentem Diegoval sétálni, hogy megnézzük az Eiffel tornyot. Út közben észrevettük anyáékat, akik már ott voltak és boldogabbak voltak, mint eddig bármikor.

- Annyira örülök, hogy ennyire boldogok- Bújtam a férjemhez.

- Igen tényleg azok. Én kérdezni szerettem volna tőled valamit.

- Drágám, baj van? Nagyon nyugtalan vagy.

- Tudod, a sorozat miatt szinte nincs időnk semmire. Nem lehetünk annyit a gyerekeinek, mint amennyire szükségük lenne, és magunkra sincs időnk.

- Ezzel mit akarsz mondani?

- Azt, hogy beszéltem Sebaval és kiléptem a sorozatból.

Continuará