23.rész Megemlékezés és az új dal.

Lodo szemszöge.

Ma,mikor felébredtem,tudtam hogy nem fogom megállni könnyek nélkül.Ma van két éve,hogy a húgom Ilaira. Diegonak sem könnyű ez a nap,mert ma nem csak a nővéremre emlékezünk meg,hanem a húgára Silviara is. Anyuékkal megbeszéltük,hogy együtt tartanánk a megemlékezést,Diego szüleivel..Szerencsére,ebbe beleegyeztek.Az apám,már tegnap megérkezett,most pedig,elment,hogy elintézze a dolgait.Biztos nem könnyű neki,hogy anyuval együtt legyen.Hát ha még megtudja,hogy Ruggero is hivatalos a megemlékezésre,dühöngeni fog.De Ruggerot sem volt könnyű meggyőzni,ugyanis még mindig haragszik anyára.De szerencsére megígérte,hogy ott lesz.Én még tegnap beszéltem Sergio-val,hogy engedélyt kérjek arra,hogy ne kelljen Diegoval a forgatásra bemenjünk.Szerencsére tök jó fej volt és azt mondta,majd kitalál a többieknek valami feladatot addigra.Szerencsére megtaláltam,a Ven y canta Klipp forgatásán viselt,fekete fehér ruhámat,így azt vettem fel,a hajamat pedig felkötöttem,végül pedig magamra vettem egy fekete kardigánt,mivel az idő eléggé hűvösre fordult.

Mikor végeztem,kimentem a konyhába,ahol Diego éppen a szokásos reggeli kávéját iszogatta.Most először láttam ennyire ramaty állapotban.Fekete ing volt rajta,ami felé egy fekete zakót vett fel.Lassan odasétáltam hozz,nyomtam egy puszit a borostás arcára és leültem vele szemben.
- Van még kávé?
- Igen anyukád elég sokat csinált,mivel ma elég sokan leszünk.
- Ettél ma már valamit?
- Nem,de egy falat sem menne le most a torkomon.
- Nyugi én is ugyanígy érzek mint te-mondtam és biztatóan megszorítottam a kezét.
- te még a rossz napokon is örömet tudsz szerezni-mondta és egy gyengéd csókot lehelt az ajkaimra.Felálltam és magamnak is töltötte egy csésze kávét.Mikor befejeztem egyenesen anyu szobájához mentem,hogy szóljak neki Diego szülei,hamarosan itt lesznek.Mikor bemehettem volna a szobába,éreztem valamit a talpam alatt.Lenéztem és megláttam,egy apró papírdarabot.Felvettem és egy ismerős dalszöveg volt rajta.Emlékszem kiskoromban is ezt énekelte nekem anyu,ha nem tudtam elaludni.A dal nagyon inspiráló.Arról szól hogy még a legrosszabb dolgok is hozhatnak jót és nem szabad hagyni,hogy a fájdalom eluralkodjon rajtunk.Erről rögtön eszembe jutott egy ötlet.Gyorsan küldtem egy üzit Albanak,hogy szedje össze a csapatot és jöjjenek el ők is a temetésre.Szerettem volna,ezt a dalt a srácokkal elénekelni,így állítva emléket a nővéremnek,és Diego húgának.Mikor végeztem,Ruggero is betoppant,Diego beengedte,majd jó szorosan megölelt.
- Jaj,húgi rossz így látni téged.
- Majd jól leszek,de nagyon sokat jelent a számomra hogy itt vagy.
- Igen rájöttem,hogy nem utálhatom az anyámat ezért,hiszen csak félt az apád reakciójától-mondta és a hajamba puszilt.Én erre egy kicsit elmosolyodtam,így köszönve meg,hogy támogat.Lassan megérkezett apa is,ezért anya Ruggeroval,gyorsan elindult,hogy apa még véletlenül ,se vegye őt észre.Én Diegoval mentem a kocsijával.Egész úton alig szóltunk egymáshoz.
- Ugye majd jól leszünk?-kérdeztem tőle szomorúan.
- Biztosan,de az nem ma lesz-mondta nekem csalódottan.Lassan megérkeztünk,találkoztunk a szüleivel.Hihetetlenül kedves emberek,akiket ugyanúgy megvisel ez a mai nap mint minket.Apa is megérkezett és el is kezdhetett a szertartás.A pap hihetetlenül érzelmes beszédet mondott és egy szem sem maradt szárazon.Azonban mikor apa meglátta Ruggero anya mellett,az egész katasztrófa lett.
- te meg mit keresel itt?Először tönkre teszed a házasságomat,utána meg el jössz a lányom búcsúztatójára?-esett neki apa Ruggenak.
- Francisco elég legyen,nem beszélhetsz így a fiamról-védte meg őt anya.
- uram Ilaira az én testvérem is volt,lehet hogy nem tudtam róla,de attól még az volt-mondta Ruggero higgadtan,mire apa dühösen távozott a helyszínről.Én rettenetesen magamba roskadtam,de Diego megnyugtató ölelésétől,egy kicsit feldobódtam.Ezután jöttek a többiek hogy elénekeljük a dalt.

Mikor a dalt befejeztük,láttam hogy Diego nincs már ott.Megkértem a srácokat,hogy most inkább menjenek,haza.Egyedül csak Rugge és Mechi maradtak ott,hogy megvárjanak minket.Elmentem megkeresni Diegot,és a húga sírjánál találtam rá.Szörnyen össze volt törve és térdre ereszkedve sírta ki a bánatát.Odaszaladtam hozzá,és a karjaimba zártam.Tudom milyen rossz ez neki,mégis szeretném,ha boldog lenne.
- Nem vagy jól igaz?
- Nem és nem is leszek soha-mondta és kibújt a karomból.
- Tudom hogy ez fáj,de muszáj erősnek lenned.Nem hagyhatod el magad,mert az nem fog jót tenni hidd el nekem-erre ő csak a fejét az ölembe hajtotta.
- Na menjünk szépen haza,még a végén megfázunk-mondta,már egy halvány mosoly kíséretében.Ezután hazaindultunk.Megmondtam neki,hogy nyugodtan elmehet a szüleihez ha szeretne,ezt természetesen megköszönte és a szülei után ment.Én pedig,mivel már eléggé későre járt,beburkolóztam a takarómba,és el is aludtam.