2.évad 4.rész:Az új szereplő és a baleset.

Lodo szemszöge.

Reggel,a férjem vad bökdösődésére ébredtem.Lassan kinyitottam a szemeimet.

- Jó reggelt anyuka-mosolygott és Miát a kezembe adta.Ez csak egyet jelenthetett,még pedig azt,hogy a lányom most kelt fel.Mivel elég nyűgös volt,ezért megetettem.Ettől persze átváltott mosoly üzemmódba és abba sem bírta hagyni.Hiába ezt tőlem örökölte.Mialatt Diego megcsinálta nekünk a reggelit,én elszórakoztattam,a lányunkat.Hagytam,hogy az egyik hajtincsemmel játszón.Szemmel láthatólag élvezte a játékot.Mikor felöltöztettem,lementünk,hogy elindulhassunk a stúdióba.Ma kivételesen Miát is magunkkal vittük,mert anyának egy fontos ügyfelével kell találkoznia.Összecsomagoltam neki,és elindultunk. Ruggero,ma nem jön velünk,mert megígérte Mechinek,hogy beviszi dolgozni.Egy óra alatt beértünk,Diego leparkolt és be is mentünk.Mikor besétáltunk a többiekhez,Cande letámadott,hogy a keresztlányával akar lenni.Na ez tipikusan rá vall.
- Na kérem szépen,had legyek most én is vele-kérlelt engem Cande.
- Rendben van tessék-mondtam és a kezébe adtam.Mindannyian a nagyterembe mentünk,mert Sergio-nak igen fontos bejelenteni valója volt.
- Srácok,bemutatom csapatunk legújabb tagját,Justinat. Lengyelországból érkezett ide,hogy csatlakozzon hozzánk-Justina csodaszép.Hosszú szőke haja van és kék szeme.Miután egyesével köszöntött minket,hozzám sietett.
- Jaj,nem hiszem el hogy veled forgathatok, én vagyok a legnagyobb rajongód!-mondta,széles mosollyal.
- Nahát köszönöm ez nagyon kedves tőled-mosolyogtam vissza rá.
- Na és mond csak Facu jár valakivel?-kérdezte,majd az épp Samuval beszélgető Facura pillantott.
- Igen Alba a barátnője,már majdnem 2 éve-mondtam neki,mire eléggé elszomorodott.Remélem nem szerelmes Facuba,mert akkor csak szenvedni fog.Úgy döntöttem,hogy próbálok egy kicsit,felmentem a színpadra és énekelni kezdtem,az Aprendir Decir Adiost. Mindenki odagyűlt és végig engem néztek.Szuper érzés volt újra a színpadon állni.Nagyon szuper,mikor átjár az energia.Mikor végeztem,Miaval együtt elmentünk sétálni,mikor a táncteremből hangos sírásra lett figyelmes.Megkértem Jorgét,hogy vigyázzon a lányomra,amíg én megtudakolom,hogy ki volt az aki ennyire itatta,az egereket.Bementem,hát a táncterembe és megláttam Albat,akit épp Cande vigasztalt.
- Alba mi történt?-guggoltam le mellé.
- Úgy félek,mert Justina és Facu,nagyon jól elvannak együtt,félek hogy el fogom veszíteni.
- Erre ne is gondol,Facu szeret téged,ez sosem fog megtörténni,nyugtattam a barátnőmet.
- Na jó csajok van egy ötletem,mi lenne ha énekelnénk?-próbálta oldani a feszültséget Cande.
- Nem előtte beszélnie kell Facuval-mondtam és felállítottam Albat. Szerencsére,sikerült rávennem és odament Facuhoz,mi pedig Candeval,hallótávolságon belül maradtunk.
-Facu figyelj beszélhetünk?
- Igen,de mi a baj?Te sírtál?Megbántott valaki?
- Csak azt szeretném tudni,hogy Justina elválaszthat e minket egymástól?
- Ez soha nem történhet meg,mert szeretjük egymást-mondta neki Facu és megcsókolta,mi pedig Candeval mosolyogva néztük végig a jelenetet.Elbúcsúztam a barátnőmtől és hazaindultam Miával. Diego,csak később jön haza,mert még el kell intéznie valamit.Mikor hazaértem,csak a bátyámat találtam otthon.
- Szia Rugge,te máris végeztél?-kérdeztem tőle.
- Igen,szerencsére,Mechi nem könyörgött,hogy maradjak ott-nevetett.
- Nézd csak mit találtam Rugge-mutattam Rugge kedvenc cipőjére.
- Hé az az enyém ad szépen vissza-mondta,de én nevetve felszaladtam vele a lépcsőn.Erre ő megfogta a cipő elejét,én pedig a cipő végét,és elkezdtük húzni magunk felé.Azonban Ruggero,túl erőset rántott,én pedig láttam,ahogy zuhanok,majd minden elsötétült előttem.

Ruggero szemszöge.

Mikor láttam,hogy a húgom lezuhant,odamentem hogy megnézzem hogy van.De a látvány,borzasztó volt. Lodo pont az üvegasztalunkra esett rá,ami összetört alatt.Láttam,hogy a lábát,a szilánkok össze vissza vágták és teljesen mozdulatlanul feküdt.Azonnal felhívtam a mentőket,akik szerencsére,gyorsan odaértük értek és bevitték a kórházban.Természetesen én is velük mentem.Útközben felhívtam Doigot is.

- Haló Ruggero mi történt?-kérdezte.

- Lodo csak játszottunk,de leesett a lépcsőről és az üvegasztalra esett.

- Mond hogy ez most valami vicc Ruggero.

- Nem bárcsak az lenne siess kérlek-mondtam és lecsaptam a mobilt.Mikor beértünk a kórházba,az orvosok elvitték én pedig ott maradtam a folyosón teljesen egyedül.

Diego szemszöge.

Amint megtudtam Ruggerotól mi történt,a gázra tapostam és siettem haza,felkaptam a lányomat a bölcsőjéből,és siettem vele a kórházba.A többiek már mind ott voltak.

- Mi történt hol van most?-kérdeztem idegesen.

- Még vizsgálják de Ruggero mi történt?-kérdezte könnyes szemmel Mechi

- Csak játszottunk egy cipőn,de túl erőset rántottam,elveszítette az egyensúlyát és leesett.Aztán már csak azt hallottam,hogy valami széttört,a padlón.

- Na idefigyelj Ruggero,ha bármi baja esik,azt nagyon megfogod bánni-közöltem vele és kirohantam a kórházból.Leültem a hideg kőre és eszembe jutott,amit tegnap mondott nekem Lodo,hogy fél attól,hogy nem láthatja majd felnőni a lányunkat.Erre még jobban elszomorodtam és képtelen voltam abbahagyni a zokogást.Az apámat és a húgomat már el kellet veszítsem,őt már képtelen lennék. Alba odament hozzám,mert az orvos velem akart beszélni.

- Doktor hogy van a feleségem,meg fog halni?-kérdeztem tőle.

- Ezt egyelőre nem tudjuk megmondani most csak annyit tehetünk hogy várunk-mondta és otthagyott.Én pedig bementem a feleségem szobájába,ahol egy gép pittyegése jelezte,hogy még életben van.A jobb lába,teljesen be volt kötve.Odaültem mellé és csak vártam.Vártam egy pillantása,bármire,amitől úgy érzem van még remény.