Lodo szemszöge.
Egy teljesen átlagos nap vette kezdetét.Reggel,semmi erőm,nem volt kikelni az ágyból,mégis muszáj voltam megtenni.Lassan felkeltem,mivel terhes vagyok.De amilyen szerencsétlen vagyok,egyből leestem az ágyról,és jól megütöttem magam.A puffanásra,persze Diego is felébredt,és lekászálódott az ágyról.Odasietett,hozzám és karjába vett.
- Jaj gyönyörűm mi történt?-kérdezte aggódva.
- Semmi jól vagyok,csak leestem-válaszoltam neki.
- Nagyon aggódom érted,nem szeretném,ha bajod esne-mondta és egy puszit nyomott a hasamra.Ő mindig ott van,ha szükségem van rá.Nem hiába mentem hozzá.
- A tegnapi leveled,hihetetlenül,megérintette a szívemet.
- Csak leírtam,amit gondoltam és éreztem.Te vagy az a nő,akivel le akarom élni az életemet.
- Te vagy a tökéletes példa,hogy az ember,mennyit képes változni a szerelméért.
- Én sosem lehetek számodra a tökéletes férfi,mert sosem fogok felérni hozzád.
- Nem fogsz mert már rengetegszer elérted,hogy különleges helyed,legyen a szívemben-mondtam neki és megcsókoltam.Imádom a csókja ízét,ahogy rám mosolyog és azt mondja,mennyire szeret.Lassan felöltöztem és lesétáltunk a konyhába.Anya már várt minket,a reggelivel.Tegnap este kibékültünk.Nem szeretek vele veszekedni,mert túlságosan is szeretem őt.Szerencsére,megértettem vele,hogy én azt szeretném,ha boldog lenne és nem azt,ha szomorkodni.
- Anyu hol van Ruggero?
- Már reggel,elvitte Mercedest fagyizni,nem akartak felkelteni titeket-na persze,neki nem baj ha kihagyja a forgatásokat.A bátyám,csak a 23.résztől lesz újra velünk,ezért nem kell bejárnia.A kis mázlista.Nekem bezzeg,még terhesen is be kell járjon.Ilyen az én szerencsém.Ma még mindig nem lesz,forgatás,viszont a srácok elkezdik az új dalnak az En gira-koreográfiáját,begyakorolni.Kocsiba ültünk,és elindultunk. Diegonak van egy megszokott helye,így hát odaparkoltunk le.Bementünk a stúdióba,ahol már Mechi is ott volt.El is kaptam,hogy beszélhessünk.
- Na és milyen vlt a bátyámmal?
- Szuper pasi nagyon de nagyon szeretem őt!-válaszolt nekem fülig érő mosollyal,az arcán.Igen Mechi egy tipikus példája annak,amikor egy lány szerelmes.Fülig érő szájjal járkál egész nap,mindenkivel kedves és a párja kedvében igyekszik járni.Na ez az amiben a legjobban hasonlítunk.Még egy jó darabig beszélgettünk,majd hívta őt a kötelesség,vagyis a táncpróba.Mindezt Sergio állítja össze,és tanítja be nekünk.Nagyon sok teher nehezedik a vállára,legfőképpen akkor,ha nem vagyunk a toppon.Mindannyian tiszteljük őt,hiszen a koreográfiái egyszerűen tökéletesek.Imádunk vele együtt dolgozni.Rengeteget lehet vele hülyülni.Én leültem,a szokásos helyemre,ami a sarokban volt,odahúztam egy széket és helyet foglaltam rajta.Onnan figyeltem a többieket,ahogyan táncolnak.Szuperül mozognak egytől egyig.Legfőképp Facuról mondható ez el,aki hasonlóan a karakteréhez Maxihoz,remekül táncol.Látszik,hogy rengeteget gyakorol,hogy napról napra jobb legyen.A lányok közül,Mechi és Cnade emelkedik ki,ha táncról van szó.Mivel Cande színházakban szerepelt gyerekként,ez nem is lehet neki probléma. Persze mindenki kitesz magáért.Bevallom,kicsit elszontyolodtam.Mindenki kitudja venni a részét a munkából kivéve engem.Mióta terhes lettem,teljesen kívülállónak érzem magam.Fogtam a mobilom és elkezdtem,egy szomorú üzenetet küldeni,amiben leírom,hogy nem tudok itt maradni,mert nagyon egyedül érzem magam.Jobb lesz nekem valahol máshol. De aztán megbántam és ki akartam törölni,amikor véletlenül elküldtem Diegonak. Jaj,nekem,ha ezt megtudja,nagyon meg fog haragudni.Én ezt nem szeretném.Ő a mindenem és ha elveszítem az borzasztó lenne.Gyorsan elrohantam,hogy kitörölhessem,Diego üzenetét,de már késő volt.Ugyanis,csalódott arcal lépett ki az énekteremből.Mikor meglátott,könnyek szöktek ki a szeméből.
- Diego kérlek én nem akartam.
- Nem értem,miért gondolod azt,hogy nem szeretlek.Nekem te vagy a mindenem-mondta és csalódott ábrázattal elsétált.Én szinta zokogva sétáltam végig az üres folyosón.A többiek próbálta,én pedig a nyitott takarító szertárba mentem.Ekkor csak egy ajtó csapódást hallottam,és üvöltve dörömböltem az ajtón,segítséget kérve.Köztudott,hogy utálom,ha be vagyok zárva.Ez nagyon rossz dolog,és nem tűrhettem ezt tovább.Ekkor egy szörnyű nyilallást éreztem a hasamban.Magamban reménykedtem,hogy a lányom nem most akarja megismerni a világot.De sajnos nem volt szerencsém.Egy idő után,már mint egy őrült kezdtem dörömbölni az ajtón.Erre már felfigyeltek,hiszen nyílt az ajtó és berohant rajta Diego.
- Szerelmem mi a baj szólalj meg-mondta nekem
- A kicsi üvöltöttem és a fájdalomtól remegve bújtam hozzá.Erre a karjába vett és azonnal a kórházba sietett velem.Én addigra a fájdalomtól,elvesztettem az eszméletemet és már csak arra emlékszem,hogy a kórházban ébredek fel,Diego karjában,pedig a kislányunk pihent,Kicist közelebb hozta és megláttam a szépséges arcát,az apró kezeit.
- Ügyes voltál szerelmem gyönyörű pont mint az édesanyja-mondta nekem és egy puszit nyomott a homlokomra.Viszonzásképpen rámosolyogtam.
-- Megfoghatom én is?-kérdeztem tőle bizakodóan.
- Persze,hiszen te vagy az anyja-mondta és átnyújtotta nekem.A karomba vettem,és egy puszit nyomta a kicsi fejére.Ennél szebb napom nem is lehetett volna.
- Szerelmem annyira sajnálom,hogy olyan elutasító voltam veled-mondta bűnbánó arccal.
- Ennek a nézésnek,sosem tudtam ellenállni-mondtam és megcsókoltam. Diego számomra a tökéletes férfi.Mikor vele vagyok,mintha nem is lenne idő.Ő az aki boldogságot,hoz az életembe.Lassan megérkeztek a srácok,elsőnek Ruggero szaladt oda hozzám.
- Kis tündér,hiába igazi Domingez a lány-mondta Rugero.
- Na és kik lesznek a keresztszülők?-érdeklődött Mechi
- Mi Jorgét és Candét szeretnénk felkérni keresztszülőnek-vette át a szót Diego,mire Cande rögvest a nyakába ugrott.Nagyon örültünk,hogy a barátaimmal ünnepelhettem meg,a kislányom születését.Nagyon remélem,hogy boldog élete lesz,pont mint nekem.Hiszen megkaptam magamnak a tökéletes férfit és most már itt van nekünk a kislányunk is,hogy bearanyozza a napjainkat.
Megszületett a cukiság!😀 Egy félreértéssel kezdődött ez a rész,és milyen jól végződött!
VálaszTörlés